File
(translated from the Hungarian of Krisztina Tóth)
Originally commissioned for The Hungarian Quarterly in 2002, this later appeared in Leopard V: An Island of Sound, an anthology edited by George Szirtes, and in another anthology called Hide and Seek. In 2004, it was published in The Times Literary Supplement.
"Hey, did it hurt? Hey, did you hear?"
I didn't. Lying back upon the couch, I gazed at
the colored circles gleaming with the back-light:
like a church window, yellow, blue and red
stained glass: something I'd never seen in an apartment.
We had to rush - by five his mom was coming.
He hopped behind me, pants around his ankles.
I squatted in the bath; he stood at the tap.
Yeah, I love it too. The morning's when it's nicest.
I was just sixteen, sixteen more years elapsed,
Then, on bus seven one day, there he was.
"The stained glass thing between the dining room and
the sitting room, you know? I guess you guys kept that up?"
"Be serious. That was just something Dad made.
He brought some colored files home from the office
and put them in between the double windows …
… I get off here and take the metro. Cheers!"
Why do all wonders have to be exploded?
Santa Claus. Storks. And now comes this.
original:
Dosszié
Nem fájt? Figyelsz egyáltalán?
Nem figyeltem. Néztem hanyatt a kanapén, hogy
süt át a fény a színes karikákon:
mint egy templomban, sárga, kék, piros
ólomüveg: lakásban ilyet sose láttam.
Sietni kellett, ötre jött az anyja.
Letolt gatyában ugrált utánam,
a kádban guggoltam, õ a csaphoz állt.
Szerintem is klassz. Reggelenként a legszebb.
Tizenhat voltam, eltelt még tizenhat,
mellettem állt a piros hetesen:
...az ólomüveg, tudod, az ebédlõ
és a nappali közt, azt ugye meghagytátok?
...dehogy hagytuk. Azt még apám csinálta,
színes dossziék a két ablak között,
a vállalattól hozta haza õket...
...én most leszállok, metróval megyek.
Mért leplezõdnek le mindig a csodák.
Mikulás. Gólya. Most meg ez.
